Írta: Vinoport

Pannónia ékszere, a szőlőkoszorúzta Balaton déli partján található a Balatonboglári borvidék. Honfoglaló őseink a Kaukázus vidékén ismerhették meg e varázslatos növényt, a szőlőt. Érthető örömükre a szőlőművelés római örökségével találkozhattak itt. Az Árpádok korától – már a tihanyi apátság alapító levelében (1055) is – gyakran említtetik a szőlő és a bor.

A középkori Somogyországban a királynak, a pannonhalmi, a tihanyi és természetesen – a somogyvári apátságnak és a földesuraknak is voltak szőlőbirtokai. Ezekben az évszázadokban – mindenek előtt a bencés rendnek köszönhetően - a latin népek szőlő és borkultúrájával egyenértékűvé vált a somogyi szőlőművelés és borászat. Somogy megye címerét 1498-ban II. László királytól kapta, a címer központi helyén egy szőlőfürtöt tartó kar látható. Az adománylevél szerint ebben a vármegyében olyan bőségében van a bor, hogy ezáltal országunk leggazdagabb vármegyéihez sorolható. Ősi településeink – Szőlősgyörök, Szőlőskislak – nevükben is őrzik az ezeréves borászati hagyományaikat.

A törökökkel folytatott harcok idején a behódolt Somogyban a falvak harmada elpusztult ugyan, de a szőlő termelése – jövedelmezősége miatt – fennmaradt. A hódoltság után adókedvezményekkel is ösztönözték a szőlőtermelés növelését. Bél Mátyás szerint egy rajnai aranyforintot ért ekkor a szőlősgyörökiek egy akó bora. A XIX. századi polgárosodás során törvénybe iktatták, hogy – 22 év alatt törlesztve – a szőlőműves megválthatta a szőlőjét. Ez - a felszabadított jobbágyok tulajdonába kerülő termőhelyek kiváltása miatt – a földbirtokosokat újabb ültetvények telepítésére ösztönözte. Az újjáéledő szőlőkultúrát a XIX. és a XX. század fordulóján a filoxéra pusztította el.

A somogyi szőlőművelés és borászat megújítása a Balatonboglári Állami Gazdaság (és jogutódai) szakembereinek köszönhető. Az ötvenes évek elején a szőlőoltvány termelésére szakosított szervezetből a XX. század végére az egyik, nemzetközileg legismertebb magyar szőlészeti és borászati cég lett. (Ennek köszönhetően Balatonboglárról nevezték el a borvidéket is.) Napjainkban – a külföldi érdekeltségbe került nagyüzem, a BB RT mellett a korszerű, környezetkímélő szőlőtermelést és borászatot a családi pincészetek, kis-, és középvállalkozások művelik. Egyre több pincészet nemzetközi borversenyeken is sikerrel szerepel.

A szőlő mediterrán növény. A balatoni tájon pedig a napfény erejét megsokszorozza a tó. Míg az északi parton anyagos-köves a talaj, a Balatonbogl'ri borvidéken a barna erdő- és a lösztalaj az uralkodó. E talajtípusok viszonylag mélyrétegű, jó tápanyag- és vízgazdálkodásúak. Ennek köszönhetően nincs vízhiány, amely akadályozná a szőlő élettevékenységét, a cukor-, a sav-, az aromaképződést, nem égnek el a savak, nem tompulnak le a zamatok és illatok. Kitűnő feltételei vannak itt a könnyed, harmonikus muskotály borok és pezsgők, valamint más fehérborfajták készítésének is. Elterjedtek azok a fehér szőlőfajták is, amelyek alkalmasak a ma oly kedvelt gyümölcsillatú, könnyű, elegáns borok, illetve pezsgők előállítására.

A vörösborok esetében inkább a burgundiai típusú gyümölcsillatokat, zamatokat adó vörösborok készítésére alkalmas ez a vidék. Az itteni vörösborokra is a szép savak, illatok a jellemzőek, kevéssé a fanyarság és testesség. Magyarország történelmi borvidékei között ez a borvidék nagyságrendileg az ötödik helyen áll, de piacvezető az értékesített magyar borok és pezsgők palackszámát, árbevételét tekintve.

A magyar természeti és kulturális örökség része a minőségi borászat. Ezekhez az értékekhez mérhető gasztronómiai, vendégfogadási kultúrát várnak el a borút állomásaitól, amelyeket szigorú minősítési szabályok szerint választanak ki és vissza-visszatérően ellenőriznek a Dél-Balatoni Borút Egyesület szakmai vezetői. (A borvidéket annak központjáról, Balatonboglárról nevezték el, de a külhoni vendégek könnyebb eligazodása miatt a borút egyesület nevében megtartotta a „dél-balatoni” jelzőt.) Az egyesület tagjai a borút települései, borászai, vendéglátói, szállásadói.

Aki a zamárdi Kőhegyről, a lellei Kishegyről, a boglári Kápolnadombról vagy Várdombról körbetekint, az északi part tanúhegyeit és a szelíden hullámzó Somogyországot látva megérti: a szőlő művelése az egyik legemberibb cselekedet. Az ültetvények napfényben ragyogó zöld-arany lombja vagy az őszi színek zuhataga a megújuló élet örömét tükrözik. Az erdők között ódon várromok, monostorok falai tűnnek elő, tanúsítva e kétszeresen, pogány és keresztény módon is megszentelt föld népének évezredes munkaszeretetét.