Írta: Keller Mirella

Egy klasszikus és klasszisokkal extrémebb. Egy, amely elgyönyörködtet, és még egy, amely életfilozófiát képvisel. Pedig csak receptekről olvashatunk mindkettőben – ráadásul húsmentes recepteket.

Volt idő, amikor  a húsmentes étkezésnek még annyira nem volt tere nálunk, hogy az oldalasok, szárnyasok és felvágottak kedvelői azt kérdezték hústalan ételeket evő barátaiktól, hogy de ugye azért esztek valamit? Ilyenkor érdemes elfogadni egy vacsorameghívást a szóban forgó vegástól, vagy ha erre nincs mód, egyszerűen bele kell lapozni a Szakácskönyvtár sorozat Vegetáriánus konyha című kiadásába, amely több mint 100 fontos receptet tartalmaz, és persze mindegyiket képpel illusztrálja. A képek pedig magukért beszélnek. Mindegyik lenyűgöz: egyszerű, de valahogy mégis elképesztően étvágygerjesztő. Azok a típusú vegetáriánus ételek sorakoznak fel, amik nem csak sztárkonyhába való bonyolultsággal készíthetők el, de mégis egyfajta eleganciát képviselnek. Vagyis egyértelmű példái a vegás lét sokszínűségének. A könyv struktúrája az áttekinthetőség elve mentén készült: egy oldal leírás, egy oldal kép, a hozzávalók és a leírás pedig pontokba szedve külön hasábban. Bár manapság bármit be lehet szerezni némi utánajárással, ám azért azt fontos megemlíteni, hogy a könyv nem kifejezetten magyarországi kínálatra optimalizált. Például a tizenkét összetevőt tartalmazó szerzetesek levese, melynek nevéből is kiderül, hogy nem egy kifejezetten bonyolult étel, igényel tamarinduszkrémet, enoki gombát, udon tésztát, tofut és szójaszószt. Utóbbi kettő nem okoz nagy fejtörést, a tészta biztosan pótolható kicsit másmilyen tésztával is, de az első kettő összetevőért kutakodni kéne. Persze nem mindegyik étel ilyen egzotikus, országok szempontjából igen széles a skála, szóval bőven van mit kikísérletezni, megpróbálni. De mondom, hitetlenkedőknek szó nélkül betalál, főleg ha van olyan szerencséjük, hogy meg is kóstolhatják valamelyik ételkölteményt!

Szakácskönyvtár – Vegetáriánus konyha
Vince Kiadó, 2008

A második könyv két fő eleme a humor és a markáns életszemlélet. Vagyis ez inkább akkor ajánlható, amikor már megvan, hogy jó-jó, tényleg vannak vegás ételek, de mi végre? Ekkor jön Laár András és olyat mond, amitől ha más nem, elmosolyodni biztosan elmosolyodunk. Igen, a KFT együttes és a L’art pour l’art Társulat Laár Andrása, aki ebben a könyvében több szempontból is elemében van, s erről már a könyv címe is biztosít: 108 finomenális vegetáriánus recept á la Laár. A könyv nemcsak abszurd, hanem komoly is, és a kettő egy cseppet sem gyengíti egymást. Laár elmondja a bevezetőben, vagyis a vegibeszédben, hogy az ember, mint tudatos lény, dönthet arról, hogy mivel táplálja magát. Ő pedig a keleti filozófiák „nem ártás”szemlélete mellett döntött. Ez az egész alapja, de a hús elhagyása mellett szól a koleszterin-, a természetes erőforrások, a rákos megbetegedés-, és az etika érve. Tehát komoly hangon szólít fel egy vidám kísérletezésre, vagyis a vegetárius főzés kipróbálására. Véleménye szerint: „Könnyebb lesz a gyomor, a lélek és az egész élet.”

Ezután Laár másik arca következik: vicces rajzos illusztrációk (alkotótársának, Laár Györgyinek köszönhetően), rendhagyó főzős képek, és ehetetlenül abszurd írások. Persze étel is lesz mindebből, ha nekiállunk valamelyik receptnek! Készíthetünk például tojásmentes palacsintát, tökhéjlevest, diós padlizsánkrémet, tőtikét és kókuszos golyót. De mégsem a receptek a fő értéke a Laár-féle receptgyűjteménynek, hanem a sorok között kiszivárgó derű és az igencsak élhetőnek tűnő életfilozófia.

Laár András – Laár Györgyi: 108 finomenális vegetáriánus recept á la Laár
Vince Kiadó, 2010